A terület már a neolitikumban lakott volt. Valószínűleg nem véletlenül.
A jelen település-szerkezet ősi magjában már 8-10.000 évvel ezelőtt is éltek, gazdálkodtak.
A föld fekete, nagyon jó minőségű. Vízháztartása a völgyben a legjobb, még a legaszályosabb időben is termelhetők zöldségek öntözés nélkül.
A területen egyedül a korábbi generációk telekhatárra hordott "szemétdombja" jelentett problémát, mivel korábban minden törött cserepet, üvegfiolát, borotvapengét szokás volt a határra felhalmozni.
Ezeket a törmelékeket éveken keresztül tisztítottuk a területen, kosárszámra szedegettük fel a szántás után, így mostanra már nyoma sincs ennek régi rossz szokásnak.
A víz - főleg az egyre aszályosabb időjárás következtében - igazi érték, védendő kincs.
Mivel a házak magaslaton, a veteményes és a tó pedig a völgyben található, így a házakról az esővíz gravitációsan könnyedén elvezethető. Minden cseppje az esővíznek aranyat ér, a növények meghálálják az esővízzel való öntözést. A három ház tetejéről zsilipelve, tartályokon keresztül engedtük egyre lejjebb a vizet, függően attól, hogy melyik területen szerettünk volna öntözni. A végállomása a többletvíznek pedig a 2 szigettel, egy félszigettel rendelkező tó.
Az ingatlanok falusias besorolása lehetővé teszi az állattartást, a területen tartható többek között ló, szarvasmarha, juh, kecske, baromfik és egyéb haszonállatok a háziállatokon kívül.
